Home Gézengúz Pompás Napok – Nevelés játékkal és mesével II. Rész

Pompás Napok – Nevelés játékkal és mesével II. Rész

A Pompás Lányok a héten arról mesélnek, hogyan csempészhető bele a közoktatásba a hagyományörzés, valamint beszélgetünk arról is, miképp hat a pedagógus egész lényével a gyerekek személyiségére. 

352
0
SHARE
Peer Réka fotója

Zsótér Boglárka táncpedagógus és Kormos Rebeka mesemondó az interjúsorozat első részében mesélnek kapcsolatukról, ami egyszerre munkakapcsolat és barátság, valamint arról, miképp is indult közös útjuk.

A Pompás Lányokkal a héten arról beszélgetünk, hogyan csempészhető bele a közoktatásba a hagyományörzés, valamint beszélgetünk arról is, miképp hat a pedagógus egész lényével a gyerekek személyiségére.

Felvidéki pedagógusokkal

Hamarosan akreditáltatjátok a pedagógus képzéseteket. Milyen tapasztalataitok voltak eddig a tanítókkal, óvónőkkel? Mit láttok legnagyobb nehézségnek a pedagógusoknál? Miben tudtok leginkább a Pompás Napokkal segíteni?

Zsótér Boglárka: Sokféle pedagógussal találkozunk, és természetesen tisztelet a kivételnek, de a legtöbbször azt látjuk, hogy hiányos az önismeretük, ebből fakadóan pedig kevés az önbizalmuk. Nem tudnak kellő bátorsággal beleállni egy új helyzetbe. Ilyenkor jön ugye az, hogy az ember a rutinokba kezd kapaszkodni, és, habár érzi, hogy nem építő saját maga vagy a gyerekek számára az, ami éppen történik, de az a biztos. Nem lépnek ki a komfortzónájukból.

A mesemondásnál, az éneklésnél, a táncnál fel kell vállalnia saját magát, azt is, ha nincs szuper énekhangja. Az én énekhangom kifejezetten nem szuper, annak ellenére, hogy néptáncos közösségből jövök. De ha száz gyerek elé ki kell álni és velük együtt el kell játszani valamit, akkor én kieresztem a hangom és még senki nem futott haza tőle. Ebben próbáljuk a pedagógusokat megerősíteni, hogy sokkal jobb, ha ők énekelnek, mintha a magnót kapcsolnák be. Attól, ha félnek elmondani egy mesét, vagy akár felolvasni egyet, még akkor is jobbat tesznek a gyerekekkel, mintha a hangoskönyvet indítanák el. Hiszen a személyükkel nagyon sokat hatnak, még akkor is, ha közben azt hiszik, hogy nem. Akkor is hatnak a környezetükre, ha megadják magukat a mindennapok görcsösségének. A kérdésünk az számukra, hogy vajon így akarnak hatni?

Peer Réka fotója

Kormos Rebeka: Az önismeretünk az alap: a saját gyengeségeinket, erősségeinket felismerve kell elindulni ezen az úton. Azt gondolom, hogy a hagyományainkban, a népzenében, néptáncban, de akár egy egyszerű mondókázásban is az ember lénye megnyilvánul, az egy picit mindig pódium. Muszáj magad odaadnod teljesen, különben ellentmondásos lesz a beltartalom azzal, amit kívülről látsz, mindez nem lesz egyensúlyban. Mi ezt a témát választottuk, mint kiindulópont. Ehhez próbálunk módszertanilag segítséget nyújtani, hogy apró lépésekkel, biztonságosan elindulhassanak a pedagógusok. Eszközökkel, praktikákkal, tapasztalatainkkal segítünk, de akkor is oda kell tenniük magukat, hiszen erről szól a mese; el kell indulnod, saját életed főszereplőjeként. Van azonban még egy nagyon markáns üzenetünk a számukra: Ha Kati néni matematikát tanít, akkor is ő marad, és ha mesét mond, akkor is Kati néni áll a gyerekekkel szemben. A kettő között nem kell választania, ugyanaz az ember marad matematika tanárként és mesemondóként is. Ez a legtöbb embernek sajnos nem evidens.

Mesélés a mesélésről

Zsótér Boglárka: Látszik, hogy nagyon sok klisét felvesznek, túl sok didaktikát tanulnak az iskolában, és ebből aztán nagyon nehéz átváltani a valóságra. Voltunk végzős egyetemi hallgatóknál, akik gyakorlatilag kitértek, amikor felszólítottuk őket a játékra. Azt hiszem ez a legnagyobb nehézség: megérkezünk egy intézménybe, a rendszerhez képest talán túl lazán. Azonban ismerjük a rendszert. Nem azért mondjuk ezeket, mert a pálya széléről bekiabálunk, közünk sincs az egészhez, vagy terroristaként megbontanánk a rendszert, hanem

azt szeretnénk a pedagógusokkal megértetni, hogy annyi mozgástérrel rendelkeznek, amennyi a személyiségükből fakad.

Ne hagyják, hogy teljesen megkeményedjenek a rendszerben. A másik fontos kérdés, ami nem csupán a pedagógusoknak kérdéses, hanem minden embernek, az az, hogy mennyire vagy passzív szemlélője az életednek.  Rengetegszer találkozunk hasonló kifogásokkal, hogy a vezetőség hibája, az áfa, az alulfizetettség, a törvények, a pedagógushiány… Mi erre azt válaszoljuk, hogy ezek adottságok, de az ember a közvetlen környezetében mindig tud tenni apró lépéseket a cél érdekében. Nehéz azt elhitetni a pedagógusokkal, hogy a saját életük aktív résztvevői még akkor is, ha visszavonulnak és nem vállalják ezt.

tüzet viszek, ne lássátok

Kormos Rebeka: A pedagógusnak akarva-akaratlan a munkakörében van, hogy hatással legyen az őt körülvevő gyerekekre. Óriási felelősség ez, mint ahogy a miénk a hagyományörzés, az övék a gyerekek nevelése. Itt jövünk mi a képbe, amikor megmutatjuk, hogy a hagyományaink, amelyek többszáz, több ezer éve élnek, a ma emberének is utat mutatnak. Ezek hatalmas üzenetek.

Hogyan lehet a hagyomány a mindennapjaink része?

Zsótér Boglárka: Vannak olyan elemek, amik egy az egyben tudunk úgy működtetni, mint régen, ilyen például a Luca búza ültetés.

Amit ugye akár természetórára is be lehet vinni…

Zsótér Boglárka: Így van, itt érkezünk el arra a pontra, hogy ezek a hagyományban gyökerező dolgok hány területet érintenek és mennyi mindenbe lehetne integrálni őket.

Kormos Rebeka: Ne felejtsük el azt,hogy a jövő generációját mindig nevelni kellett. Mindenkinek a gyerekének, unokájának valamit át akart adni. De napjainkban higénikusan próbálják szétválasztani, mi a testnevelés, mi a honismeret, az ének vagy az irodalom. Így a tudásátadás elvesztette a komplexitását, ami nagy hátrány a hagyományokhoz képest, ahol a gyerekek, fiatal felnőttek vagy a felnőttek épp az életkoruknak megfelelő mennyiségű és minőségű tudást, tapasztalatot élhettek át, ezzel belenevelődve magába az életbe. A mai oktatást véleményem szerint nem is teszi hatékonnyá ez az elszeparált tényanyag. Azt sem veszik figyelembe, ha a gyerek életkori sajátossági szerint szívesebben számolna még gesztenyével (ha épp ősz van és ezt szedtük a kertben), mert a tanterv azt követeli meg, hogy absztraháljon. Nem érjük, hogy a gyerek könnyedén kiszámolja a gesztenyéivel (vagy az ujjaival), ugyanerre pedig nem képes a füzetében pálcikákkal. Nem értem, hogy a jelen kor tudománya, oktatási rendszere miért nem tart azon a szinten, hogy ezeket belássuk és ehhez igazítsuk a gyerekkel szemben támasztott elvárásainkat. Mi erre buzdítjuk a pedagógusokat, hogy legyen bátor és igenis vigye be a gesztenyét az osztályba, ne erőltesse az olvasást se, attól többet ér ha ő elmond egy mesét nekik, ne csupán a testrészeket tanulják meg, hanem szánjanak időt arra, hogy körberajzolják a testüket.

az ELTE óvónőképző tagozatán

Zsótér Boglárka: Szeretnénk az élményt, a tudás megélését visszahozni a hagyományok segítségével. Vannak olyan népi játékok, amiket egy az egyben meg tudsz tanítani, viszont szerintünk az sem baj, ha a gyerekek saját ízlésviláguk szerint kicsit átírják ezeket a játékokat úgy, ahogy ők szeretnék játszani. Még mindig jobb, ha játsszák őket, mintha mi megmondanánk nekik, hogy 1905-ben, amikor ezt a játékot felgyűjtötték, nem azt énekelte a Juliska, hogy Matyi, hanem azt, hogy Gábor! Hát persze, hiszen akkor Juliskának épp Gábor tetszett, miért ne énekelhetné most azt, hogy Matyi. Nem szabad ezeket a gyűjtéseket sematikusan megtanítani a gyerekeknek.

Közben pedig arra épül az egész iskolarendszer, hogy sémákban gondolkoznak.

Én az egyetemen is olyan tárgyakat tanítok, amiben kreatívan kellene gondolkozni és meglepve tapasztalom, hogy nem képesek rá a diákok, mert egy olyan rendszerből jönnek, ahol megmondta a tanár, pontosan hogyan kell a verset értelmezni. Így jön ki a pedagógus is az egyetemről, mi pedig ezután azt mondjuk neki, hogy bátran nyúlj hozzá, légy kreatív, gondolj, amit csak akarsz. Nehéz dolguk van. A hagyományörzés szempontjából pedig a szakmának el kell döntenie, hogy a kincset, amit örzünk vagy konzerváljuk és ezzel egy nagyon szűk közeghez jut el, vagy engedünk egy kicsit és így van esély arra, hogy több mindenkihez jut el.

Jövő héten folytatjuk!


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here